Ezek a nagy pillanatok nem elég lenyűgözőek ahhoz, hogy a „szimulánst” több legyen, mint a nyilvánvalóan kedvező árú sci-fi pastiche. De van némi figyelemre méltó megfontolás a film szimulánsaival vagy a replikáns-szerű szintetikus emberekkel kapcsolatban, ami enyhén felerősíti ezt az egyébként nem meggyőző robo-noir átverést.

Az első jelenettől szégyentelen és álmos, a „Simulant” Isaac Asimov által összeírt robotparancsolatokkal kezdődik, amelyeket minden szimulátornak, az embereket bemutató robotok már társadalmilag integrált csoportjának be kell tartania. Ez a négy előírás elég egyszerű, és minden szimuláns kódolásába bele van kötve, olyan alapvető dolgok, mint például, hogy nem ölhetsz embert, és be kell tartanod az emberi törvényeket.

Alacsony tétű üldözés következik: Esme (Alicia Sanz) lassan megússza Kessler kormányügynököt (Sam Worthington), egy robotvadász fasz, aki a kvázi mindenható mesterséges intelligencia megfelelőségét végrehajtó ügynökségnek dolgozik. Kessler a kimerült sci-fi rajongókkal ellentétben csodálkozik azon, hogy Esme nemcsak (pillanatnyira) el tudott menekülni előle, hanem engedetlen is volt, sőt fizikailag megsebesítheti. Mi történik ezekkel a szimulánsokkal? Egy nyájas fickó nyomoz.

Eközben egy másik mese bontakozik ki a túlságosan is ismerős jövőről: a kötelességtudó, de zavart feleség, Evan (Robbie Amell) gazdag és nagyon elfoglalt feleségét, Faye-t (Jordana Brewster) kergeti. Emlékszik, hogy túlélt egy autóbalesetet, de nem tud többet felidézni; nem akar beszélni róla, de hamarosan muszáj. Valamivel több mint 20 perccel a film után mi is megtudjuk Faye és Evan sötét titkát: ő az igazi Evan szimulátora, aki járművön halt meg. Ez a konzerv kinyilatkoztatás legalább megmagyarázza az Evan és Faye közötti furcsa feszültséget (nem olyan, mint régen, bébi!). Evan felfedezése akaratlanul is elvezeti az árnyas Casey Rosenhez (Simu Liu), egy szimulációs szakértőhöz, aki nyilvánvalóan nem olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszik.

(EGY enyhe, DE SZÜKSÉGES SPOILER) Végül Kessler válaszok után kutatva Casey-hez vezet, de nem azelőtt, hogy megnézné, ahogy Esmét a lány akarata ellenére újraprogramozzák. April Mullen rendező és Ryan Christopher Churchill író érthetően hosszasan elmélkedik ezen a traumatikus eseményen, mert ha Esme emberibb, mint azt még a kemény beszédű Kessler is gondolja, érzései nem csak „nullák és egyesek”, ahogy ő fogalmaz. Ez a jelenet talán a leglenyűgözőbb a filmben, nem csak azért, mert hatással van, hanem azért is, mert egyértelmű szándéknyilatkozat. A „Simulant” készítői azt akarják, hogy képzelje el minden általános előrejelzésünk ellenére, hogy ennek a robotnak a fájdalma számít.