A 13-ban (Tzameti) egy Sebastien (George Babluani) nevű, szerencsére ügyes ember botlik bele a nemrég elhunyt, illetve titokban nyomorgó munkaadójának postán küldött meghívóba, amely háza tetejét javítja. Sebastiennek csak a rászoruló családi egysége van befelé, amikor elfogadja a meghívást, és követi a benne foglalt utasításokat. A köpeny- és tőrös manőverek sorozata, valamint a testkutatások során eljut a meghívások valódi célpontjához, egy távoli üzleti céghez az erdőben. Ez a ahol befelé 13 (Tzameti), hanem a mit nem fogom kibontani. Ugyanúgy ügyes. Ha megemlítenék más filmeket, ahol hasonló szituációkat használtak, egyformán cselekményes eszközöket is alkalmaztak, akkor az adná. Ha Sebastien tudná, mihez szól a meghívás, soha nem követte volna az utasításait. Ami rá vár, az egy játék, a valaha kitalált, szinte vérszomjas játékok közül. Ez egy olyan torna, ahol a versenyzők, Sebastien lény, a 13. versenyző, minden körlevél elején fogadást tesznek a múltbeli gazdag nézőkre. A nézők túlságosan biztonságos közlekedést választanak ki, igazítanak útbaigazítással versenyzőik számára, hasonlóan Sebastien korábbi munkaadójához.
A 13. első felvonás (Tzameti) teljessége felfelé vezet a játékhoz is, a második felvonástól kezdve tárul elénk ez a film, valamint valódi aláhúzó cselekménye. Még korábban, amikor Sebastien megérkezik az üzleti céghez, a celluloid minden részletre felfelé kezd gőzölni, amikor telefonon azt mondják neki, hogy vegye le a vonatról, és a jegyre nyomtatott úti célnál korábban fog megállni. Fogalma sincs, miért kapott így utasítást, de megteszi, amit mondanak neki. A játéktól kezdve a tizenhárom (Tzameti) befelé fokozza az izgalmat, megmutatva az írás okosságát a film mögötti mellett. Ebben a mozgókép-showban a film noir elemek mellett nyilvánvaló Hitchcock is van, amelyek közül néhány: egyedül befelé, sötétben és fehérben készült felvétele, a fényképező kamera a mozi befejezése mellett a negyedik dimenzión túl hosszú ideig tartja a karakterek arcát. A remek fényképezőgép-futtatáson túl az operatőr mellett a xiii (Tzameti) létező sztárja George Babluani Sebastienje. Őt követi a néző a film elejétől a végéig. Találékonysága, rokonszenves természete, az esetleges higgadtsága és nyomási szintje az, ami ezt a filmet tulajdonképpen simává teszi.
Gela Babluani 13-a (Tzameti) egy jól kidolgozott thriller, amely lassan építi fel a belső intenzitást és a komplexitást. A néző a szereplőktől is csak azt kapja meg személyiségüktől, ami szükséges ahhoz, hogy a celluloidban egymással kölcsönhatásba léphessenek. Egy másik filmben ez rontana a film összképén, de belül ez a film egy erő. Ez azért van így, mert a karakterek a hátterükön kívül nem olyan fontosak, mint amilyeneken éppen átmennek. A Gela Babluani egy egyszerű koncepciót választott, és emlékezetes képérzetté varázsolta.
9 : 9 /10
