Az 1972-es Wes Craven horror klasszikus remake-je, Az utolsó ház bal oldalon , nem egyformán reálisan szadista, mint az eredeti, de követi (a közeljövőben) elődei történetét. Az alapok megvannak, de újszerű jótékony elemeket is bemutattak.
Mari Collingwood (Sara Paxton) úszóként újra feltalált létezését el tudná fogadni, hogy beledobják a celluloidba, hogy pszeudo-mélységet adjon grafémájának, de a film belsejében tényleg elég hatékonyan használják. Körön kívüli tevékenységét elsősorban saját örömére és kielégülésére használja. Ez egy pillanatnyi kirándulás is számára a bátyja halála miatt érzett bánatból. Később befelé Az utolsó ház bal oldalon (2009) , egyformán használják elsődleges cselekménypontként is a celluloid egyik legjobb filmes sorozata. A néző valóban meglepődhet, hogy milyen jól sikerült a jelenet vetítési ideje. A néző annak is örülhet, hogy Mary édesapja, John Collingwood (Tony Goldwyn) nem csak referens orvos, ez valami rejtett dolog, amit a rövid bemutatkozás után soha nem használtak fel.
Krug bandájának komikus vonatkozásait eltávolították, az elmúlt idők megtestesülésébe helyezték át, és a keserűség kiszorította a túl jómódú felsőbb rétegek felé, akikről néhányan azt hiszik, hogy mindent elfogadnak, amit mindig is akartak, és talán egyetértenek valami nagyon fontos dolog felett: az álmaikat. Ahogy Yeats mondta: „Terjeszd ki az álmaimat a lábad alá; Lépj lágyan, mert sokat tapossz az álmaimon." Ez a mikrokozmosz egységes társadalmi hátteret ad a Krug banda középiskolai végzettségű tagjainak, s az aljas cselekedetek mellett motivációt is ad néhány gyalázatosnak, saját örömükre és elégedettségükre is.
Krug (Garret Dillahunt) hallgatag fia, Justin (Spencer Treat Clark), aki már nem kábítószer-függőséggel született, a banda leendő lelkiismerete, az egyetlen tag, akinek életképes i még sértetlen. Hogy ez miként lehetséges, azt soha nem magyarázzák meg, hiszen Krug bebörtönzése során 2 degenerált, Krug vér szerinti testvére, Francis (Aaron Paul) figyelmét felkeltette leendő lánya, Sadie (Riki Lindhorne) mellett.
A Krug 2.0 ezúttal több mint reális, a modern társadalmak által tenyésztett bűnözők egyik kölcsönös típusa. Megszokta, hogy elérje a maga akaratát (kacsintás az lxxx-ekre: „A kapzsiság jó”), egy faunát könnyen felfedezhettek az HBO-n keresztül. OZ . Bár torz érzelmek uralják, soha nem lépi túl a túllépést, így hihetőbb és megfélemlítőbb. Lehet, hogy a CVS-nél a befelé irányuló munkája mellett állhat, Önnel együtt, aki soha nem tudja, mi volt, és akkor közel áll önhöz. Ez az ereje a celluloidban lévő grafémájának. Megpróbál értékeket ültetni a fiába, de a mantrák bűnöző jellegűek. Krug elég okos ahhoz, hogy önállóan működjön, és vezető legyen, de nincs elég karizma ezen a helyen ahhoz, hogy saját, önálló celluloidját meghirdesse.
Miután Sarah-t és barátját, Paige-et (Martha MacIsaac) szörnyen brutalizálják, és a Krug-banda a szülei nyári lakóházában találja magát, már csak idővel korábban figyelik meg, mit csinált a Krug banda egyetlen megmaradt gyerekével. . Amint gyakorolnak, egy figyelmeztetés lángra lobban a hasukban, és csak a „bosszú, édesség, tartós bosszú” elégíti ki. Bár a banda első lejárati jelenete kegyetlen, az egyensúlygyakorlat nem ért egyet az 1972-es eredetik vadsága mellett a kreativitás gyertyájával is. A benne rejlő iszonyat, hogy a celluloid túlságosan is létezett, így kivételes, kiemelkedett a falkából, túlságosan feljavította a történelmi korszakát (kivéve a döcögős rendészeti elem mellett súlyosan elavult zenéjét). Az utolsó ház bal oldalon (2009) tól sok tekintetben erősebb az első verzió (már felsorolva), de belül gyengébbek mások (pl. nem történnek meglepő események). A tény a föld alatt tartása, hogy Mari túléli kezdeti befutását a Krug banda hatalmasságával, az egyik közülük.
Dennis Iladis Az utolsó ház bal oldalon (2009) egy remake, amely egyformán gazdagította volna a horror műfajt A texasi láncfűrészes mészárlás is A domboknak szemeik vannak remake-ek voltak. Sajnos a happy end mellett egy oda nem illő és nevetséges haláljelenet is történt mikrohullámú sütővel. A valamikor színtiszta Hollywood volt, ráadásul az utóbbi egy rajzfilm ízét hagyta a szájhasadékban.
Értékelés: 7.v /10
